Úgy tűnik, hogy a királylányos ábrándoknak egyszercsak vége szakad, és jön valami teljesen más. A legjobban az életközépi megújulás elnevezés tetszik erre az időszakra, mert ugyan sok szempontból persze válság is, mégsem jó ha a berögződött negativizmussal nem látjuk meg benne a jót: egy új esély egy teljesen új életre. Már nem kell senkinek sem megfelelnünk, bátran ehetünk, ihatunk, imádkozhatunk ahhoz akihez csak szeretnénk és bátran szerethetünk. Bevallom, nálam a jó evés volt az egyik legfőbb szempont, amikor úgy döntöttem három éve, hogy Burgenlandba költözünk nagylányommal. Nagyon jó döntés volt, mert ugyan egy kisvárosban élünk, 15 km-es körzetben 3 Michelin csillagos étterem is található. Az üzletekben kapható alapanyagok pedig kifogástalanok - oké nincs t.v. paprika, de sok más igen.
A másik fontos felismerés, hogy ennek az új életnek egyetlen mozgatórugója lehet csak: mi magunk. Félretenni a külsőségeket, a megfelelési kényszert, az állandó méricskélést, és egyszerűen csak úgy magunkat adni mindenki felé, de leginkább saját magunknak. Elég nehéz folyamatosan másokat és külső, rajtunk kívül álló tényezőket kontrollálni, így megéri erről mielőbb leszokni - nekem nehezen megy időnként. Jól jöhet egy kiszakadás is a megszokottból, de én alapvetően a fenntartható életben hiszek - bár nyilvánvalóan rendkívül vonzó cannes-ban pezsgőzni a tengerparton vagy éppen a kitzbüheli hegycsúcsokon carvingolni a porhóban. Azt vallom, ha az utazás célja egy másik kultúra, egy új gondolkodás, helyi szokások megismerése, az ottani életstílus megtapasztalása, az a világ legcsodálatosabb ajándéka. Most épp ezt a két dolgot vegyítettem: az utazást és a fenntarthatóságot. Inspiráló ehhez itt a környezet és az osztrákok mentalitása.
